mosás története

Aki már megpróbált kimosni nagyobb mennyiségű ruhát mosógép nélkül, beláthatja, hogy a mosógép korunk egyik leghasznosabb találmánya. Mosni mindenképp kell. Már Leonardo da Vinci és készített terveket mosógépekről, de az első mosást segítő gépet csak 1767-ben találta fel Jacob Christian Schäffer. Mindazon által csak 1928 óta lehetett a kiváltságosoknak a Miele jóvoltából fáradságot megkímélve géppel mosni és kiváltani vele az igen megterhelő és időigényes kézi munkát. A mosás története egy idős a ruha viselésével, így ez az egyik legrégebben végzett háztartási munka. A XX- század elejéig egészen más körülmények között folyt ez a munka és igen fáradságos volt a folyók partján kövekkel, botokkal eltávolítani a ruhákról a szennyeződéseket, ami sikerességét tekintve eléggé vitatható volt. A rómaiak azonban a lúgos hatást is felismerték, amivel hatékonyabban mostak, de igazán hatékonyan csak az iparosodás után sikerült lúgot előállítani, a nátrium hidroxidot 1736-ban. A mai értelemben gépesített mosást még mintegy 50 éve is csak a kiváltságosak ismerték, mivel még 1940-ben is csak 22000 mosógép készült a legnagyobb mosógépgyártónál a Mielénél. Manapság pedig mindössze heti néhány órát elég rászánni egy családnak, hogy ruhatára hatékonyan megtisztuljon. Egy szárítógép pedig még a teregetés fáradságos és időigényes munkáját is idejét múlttá teszi. A mosást régebben mosókonyhákban végezték mivel igencsak összetett feladat volt a ruhákat tisztává varázsolni, de a mosókonyhát csak módosabb családok tartottak fenn mivel a mosás, rendkívül idő és erőforrás igényes munka volt.Gyakran éjszaka elkezdték a munkát, hogy reggelre, a napi teendők előtt befejezhessék a mosást. A mosni valót először teknőkben áztatták órákon át.Amikor már tudtak szappant főzni, akkor a szappanos vízben állt a ruha, miközben nyomkodták az anyagot, ezzel gyorsítva a mosást, hogy minél jobban kijöjjön belőle a szennyeződés. Ha fehéríteni és fertőtleníteni is szerették volna az anyagot, a lúg készítése is a munka része lett, amit többnyire hamuból készítettek. A ruhát főzés közben folyton kevergetni kellett, de a neheze még hátravolt. A víztől nehéz forró anyagot a gőzös levegőben emelték és szappannal súrolták, miközben gyakran vizet, vagy lúgot cseréltek a ruhák alatt. Az öblítő vízbe a tett kékítő pedig optikailag fehérítette a fehér ruhákat, mely hatást a mai mosószer gyártók is kihasználják A nagymosásra többnyire nem is volt elég egy nap. Gyakran az előkészületek, szappanfőzés, áztatás már a mosást megelőző napon megkezdődött. A ruhákat különválogatva mosták, – akárcsak napjainkban- a fehéreket és a színeseket külön vették, valamint a szennyezettebb ruhákat is külön mosták. Általában súroló kefét is használtak az erősebb szennyeződésekhez. Az ingeket, ágyneműket keményítővel kezelték. A kimosott ruhák kicsavarása meglehetősen megterhelő feladat volt, de legalább ekkora munka volt a vasalás, melyet faszenes vasalókkal végeztek. A faszenes vasalók viszont gyakorlatlan kézbe sokszor tönkretették az addigi munkát a kimosott ruhákkal egyetemben.Az egyre fejlettebb mosási technikáknak köszönhetően, ma már nem okoz fejfájást az emberiség számára a mosás, ezért a mosás gépesítése miatt több időnk jut másra. A hatástöbbszörözés elvét pedig igen jól ki lehet használni egy korszerű önkiszolgáló mosodában, ahol egyszerre, színenként szétválogatva pár óra alatt kimoshatjuk és megszáríthatjuk elpiszkolódott ruhatárunkat és közben még szórakozhatunk vagy dolgozhatunk a mellette lévő internet kávézóban is.

mosás története

Kérem, értékelje az oldalt!

A mosás története
5 (100%) 2 votes